Koszorúzással és énekes-verses műsorral egybekötött megemlékezést tartottak a nagy palóc mesemondó születésének 179. évfordulóján a Legbátrabb Városban. Idén Mogyorósi Attila, a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium igazgatója mondott emlékbeszédet.
Százhetvenkilenc esztendővel ezelőtt, 1847. január 16-án látott napvilágot a magyar irodalom egyik legnagyobb mesélője, Mikszáth Kálmán. Az évforduló alkalmából a salgótarjáni székhelyű Mikszáth Kálmán Társaság koszorúzással és emlékműsorral egybekötött megemlékezést szervezett pénteken Balassagyarmat központjában Herczeg Klára Mikszáth-szobránál, melyen Herczegné Varga Ilona, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke is tiszteletét tette.
Az emlékprogram nyitányaként Pásztor Sándor, a Mikszáth Kálmán Társaság alelnökének köszöntője szolgált, melyet Mogyorósi Attila, a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium intézményvezetőjének ünnepi gondolatai követtek.
– Mikszáth olyan író, akinek művészete nem érthető meg az életrajz történelmi és földrajzi hátterének ismerete nélkül. Éppen azért állunk most itt, mert az a táj, amely őt, mint írót híressé tette, a mi szűkebb hazánk, amelynek levegőjét naponta szívjuk, használjuk, hogy erőnk legyen életünk küzdelmeihez – fogalmazott az igazgató.
Kiemelte, hogy fontos ez a táj számunkra, mert mindnyájan tudjuk, hogy ezen a tájon szerzett emlékek tették Mikszáthot híressé, s az ő tolla vitte be a magyar köztudatba a palóc vidék, a palóc kultúra létezését, sajátosságait.
Hozzátette: – Fontos kell, hogy legyen ez a táj számunkra Mikszáth Kálmánjával, Madách Imréjével, Balassijával és minden agyagi, társadalmi és szellemi értékével azért is, mert a globalizáció hívásai következtében veszélyben a hazaszeretet, veszélyben a szűkebb hazánk tisztelete, megfogyatkoztunk a hozzá való hűségben – ezt mutatja az ország, a megye, városunk lakosságának fogyatkozása.
– Meggyőződésem – és Mikszáth példája is ezt mutatja – , hogy a szülőföldhöz való ragaszkodás kialakítását a kisgyermek korban – családi és iskolai nevelésében – kell elkezdeni, és a családalapító felnőtt koráig folytatni kell – tette hozzá a vezető.
Rávilágított, hogy Mikszáthnak is el kellett mennie ahhoz, hogy felismerje: az ő ereje, tehetsége ebből a földből, az itt tapasztalt világból ered – nekünk, akik most itt állunk, pedig az ő élete, művei kell, hogy jelentsék azt az erőt, önbizalmat, hogy értékes az a föld, az a táj, ahol mi felnövünk, ahol élünk, értékes és érdemes a jövőnket is rátervezni, ehhez persze értenünk kell Mikszáth nyelvét.
Mint hangsúlyozta: – Palócföldiként illik ismernünk és más tájakon népszerűsítenünk a helyi Mikszáth-kiállításaink anyagát, a konkrét tárgyakból ugyanis élményszerűen összerakható Mikszáth élete: díszkorsók, plakettek, képviselőházi piknikmeghívók, „tánczrendek” és kortestollak, választói igazolvány és a parlamenti folyosói köpőcsésze – árulkodnak parlamenti életéről. Saját személyes tárgyai pedig képet adnak egy nagy ember, mégis a többi emberhez hasonló ember hétköznapjairól, magánemberi sorsáról.
– Görbeország lankái, völgyei, sziklái és a mögöttem álló szobor mellett talán ezek a tárgyak azok a jelképes kövek, melyek Majsányi Kati bevezető versében szerepelnek, amelyek a könyvekkel összekapcsolódva őrzik és tovább örökítik a múlt lelkét és álmait, és nekünk, akik a jelenben itt állunk, azt a feladatot adják, hogy ne csak őrizzük, hanem az utánunk jövők, a jövő számára tovább örökítsük szülőföldünk és a múlt értékeit – zárta emlékbeszédét Mogyorósi Attila.
Az ünnepség színvonalát a Balassi Bálint Gimnázium diákjainak – Mocsár Eszter, Jakus Ágoston és Makrai Dorottya – énekes-verses produkciói emelték. A rendezvényen közreműködött Pásztor Éva.
Az emlékezés koszorúzással ért véget, melyen a városi és a környékbeli intézmények, iskolák és a társaság elnökségi tagjai mellett Balla Mihály országgyűlési képviselő, Csach Gábor polgármester és Frankó Viktória, önkormányzati képviselő is elhelyezték az emlékezés virágait.
Zábrádi Dorottya
Sümegi Tamás fotói
