spot_img

Kovács Laci: A hülyeség nem áll meg

2024. jún. 16.

Ha megakad a hangya idefent, akkor bármi lehet – világítja meg a történések hátterét a maga sajátos módján a közismert extrém sportoló. A különc férfiú mindig is nagy rajongója volt a Gyűrűk Urának, hát miért is ne lehetne ő a Fjordok Ura? Kovács Laci ezúttal sem hazudtolta meg magát, örök igazság, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket.

Azért ilyen tekintélyes múlttal azonnal érezned kellett!

Még jó!

Lassan, óvatosan kezd, aztán egyre gyorsabb.

Persze.

Egy idő múlva szinte dörömböl?

Abszolút.

Aztán békés csend, a kétség bizonyossággá válik.

Bizony ám, ahogyan az már csak lenni szokott.

Ha megosztanád kicsit részletesebben a friss történetet, hogy olvasóink is értsék…

…Ugyebár arról szoktunk diskurálni, immáron több mint 20 éve…

…Egészen pontosan 1995 óta…

…Édes Istenem, valóban, a marokkói Szahara futással kezdődött ez az egész őrület…Szóval, azt szoktam mondani, ha elkezd dolgozni a hangya idefent, mármint a fejemben, először csak finoman, aztán egyre erősebben, míg végül megakad, nos, akkor bármi lehetséges! Ezúttal sem történt másként. Ugyebár utoljára Francia Guyana esőerdejében tettem túlélő kirándulást, s hiába volt temérdek tervem, a Covid gyilkos két éve nálam is tönkretett mindent, de a szponzoroknál főként lenullázta a kedvet és lehetőségeket. Elfogadtam.

Már a dzsungelkaland előtt a Halál Völgye volt a becsípődésed.

Ez igaz, de időközben annyira elegem lett az USA-ból, hogy többé nem érdekel a nevadai sivatag pokla. Ott van nekik a saját országuk pokla, azt meg a hátam közepére sem kívánom.

Nyolcszor sikeresen teljesített triatlon Ironman-táv (3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42 km futás).
Bemutatkozó extrém-verseny: 1995 – A világhírű Marathon Des Sables-en, a marokkói szahara önellátó futóversenyén 245 indulóból a 42. helyen ér célba (240 km).
Egy évvel később ismét rajthoz áll ugyanitt, ekkor a 302 induló közül a 19.
2001-ben a 24 órás Nemzetközi Gyorskorcsolya versenyen 2. helyen végez (396 km).
Ugyanebben az esztendőben elindul a legendás Iditasport Alaska önellátó sífutó kalandversenyen és 3. helyen ér célba (170 km).
2003-ban a Yukon Arctic Ultra önellátó kalandversenyt a legjobb indulóként teljesíti (550 km).
Egy év múlva ugyanezen a viadalon sífutásban is rajthoz áll és szintén mindenkit maga mögött hagy (550 km).
2006-ban a Naturaid Nonstop Kerékpárverseny következik, Marokkóban, a szaharai Atlaszhegységben, 3. helyen végez (650 km).Futásíjász Országos Bajnokság 3. hely.Tradícionális Íjász Magyar Bajnokság 1. hely.
2009-ben ismét egyéni extrém túra, a jordánia Wadi Rum sivatagban győz le 250 kilométert.
2011-ben Finnország következik, Lapföld, egyéni, önellátó téli átkelés a sarkkörről indulva (450 km).
2012-ben Malaysia, egyéni túlélő expedíció (360 km). 2015: Rub Al Khali, Egyesült Arab Emirátusok, egyéni túlélő expedíció (400 km). 2016: Salar De Uyuni sósivatag, Bolívia, egyéni túlélő expedíció (410 km).
Utolsó expedíciója 2018-ban volt, Francia Guyana esőerdejében barangolt két hétig a Vitalitás SE sportolója.

De akkor hogyan állt meg a hangya északon?

Úgy, hogy tulajdonképpen Izland érdekelt piszkosul, hahaha!

Téged ismerve, ezek után teljesen logikus Norvégia.

Hát, kábé, hahaha! De nem, persze, komolyabbra fordítva a szót, Izland kapcsán felmerült néhány ordító kérdőjel, így gyorsan eldobtam és oda fordultam, ami mindig is érdekelt. Észak. A fjordok világát mindig is csodálattal bámultam, amúgy is odavagyok a feketés, borongós, kietlen, ősidőket idéző világért.

Gyűrűk Ura?

Abszolút! És ha ez az én világom, akkor miért ne?

Azért egy expedíció nem két fillér, s mint mondottad, a vírus óta nem éppen adakozó kedvűek a lehetséges támogatók…

Így van, de annyira beakadt a hangya, hogy ez sem érdekelt, megoldottam saját erőből. Illetve a profi SUP-felszerelésekkel foglalkozó STARBOARD-nak sokat köszönhetek, de azon kívül a magam bankóit pörgettem a történetbe.

Már megbocsáss, de miből?

Jó ideje nyílászárók beépítésével foglalkozom egyéni vállalkozóként, járom az egész országot, így szerencsére a finanszírozás nem okozott áthidalhatatlan akadályt.

Miért éppen a Sogne-fjord?

Mert Norvégia legnagyobb fjordja, amely egyébként a grönlandi Scoresby Sund után a második legnagyobb a világon. Kell ennél nemesebb kihívás?

Felkészülés?

Ezzel soha nem volt gondom, ezúttal is kiváló fizikai állapotban voltam. Kisebb nyavalyákkal ezúttal is bajlódtam, ám az én esetemben már ennek az ellenkezője lenne furcsa.

De miért éppen állószörf?

Egyszerűen beleszerettem a SUP-ba! Talán két éve tart ez a szerelem és változatlanul lángolóan forró, hahaha! Tavaly körbeeveztem SUP-on a Balatont, azóta még jobban élvezem.

Úgy tudom, már a megérkezésed sem zajlott gondmentesen.

Persze! Előre nem tervezett repülőtéri alvás után elindultam Bergenben bevásárolni, ám itt ért az újabb meglepetés! Engem, a sokat látott kalandort!

Ott magasodott előtted Marco Polo.

Ennél hétköznapibb és ijesztőbb a sztori! Bementem egy boltba, összeszedtem, amit akartam, ám amikor a pénztárnál fizetni akartam, szó szerint felsikítottak és hívták a főnököt!

Letoltad a nadrágodat?

A bűnöm az volt, hogy készpénzzel akartam fizetni!

Bitót a megátalkodottnak!

Komolyan mondom, már-már ilyen hangulat alakult ki, és azt kiabálták, hol a telefonom, mert azon keresztül kell fizetni!

Szép Új Világ!

Legyintettem és otthagytam őket, ám a következő boltban, sőt a harmadikban is ugyanez történt! A készpénz ott már semmit sem ér! Mindenütt magyarázták, hogy miért nem telefonnal fizetek? Mondtam nekik már elég dühösen, én leszek az utolsó a világon, aki telefonra rakja az egész életét, illetve annak bázisát. Ha még valakinek volt kétsége, nos, a friss példámon keresztül megláthatja, milyen világot szeretnének felépíteni azok a láthatatlan erők, akik ugyebár nincsenek is. Egy mobilra, egy bárhol és bármikor lenyomozható, ellenőrizhető, manipulálható készülékre teszed az egész életed? Úristen, mi lesz itt öt-tíz év múlva? De mint a példa mutatja, Skandináviában már jó úton halad az agyrombolás.

Ezért ugrott a bevásárlás?

Persze. Térképet se tudtam venni, csak az otthonról nyomtatott volt a zsebemben, de az ilyen pitiánerségek már régóta nem tudnak elijeszteni.

Mivel csupán egy szerény novellát szeretnék körmölni vaskos regény helyett, talán forduljunk rá a szürke vidék szürke hétköznapjaira.

Csodálatos. Fantasztikus. Lélegzetelállító.

Nem szoktál így ájuldozni!

Most muszáj! Egészen egyszerűen nem mondhatok mást! A fjordok világa annyira különleges, annyira magával ragadó, hogy arra szinte csak ezek a sablonos szavak vannak, holott sokkal több és másabb, húúú,ez még engem is megütött…

Négy napig minden jól haladt…

Tízfokos tengeri vízben, szelíd hullámok mellett, enyhe napsütésben, plusz tíz fok, azután két óra múlva váratlanul már-már hőség lett, de estére beborult és megállás nélkül szakadt az eső. Hoppá! Megérkeztél, Laca! De élveztem, nagyon, mert a már említett egyedülálló látvány mindenért kárpótolt. Egy csoda! Mindenütt sziklafalak, de olyanok, hogy kész, vége, nem tudok mást mondani, aztán az a mérhetetlen csend, amely más, mint amit mi, itt, a csendről gondolunk, húúú….

És aztán a keserű ébredés…

Kikászálódtam az ötödik nap a sátorból, és látom, sehol a SUP! Aki ismer, tudja, nem vagyok egy ideges típus, ám félóra keresgélés után már feszült lettem, lévén nem egy nagyvárosban kötöttem ki, hanem egy fjord szélén. Természetesen elkezdtem intézkedni, kiderült, ez ott még lassabb, mint idehaza, de szerencsére a régi kapcsolatoknak és a facebook-nak köszönhetően a Norway SUP segítségemre sietett.
Találkozási pontot adtak, ütköztünk, kaptam profi felszerelést, újra szörfre állhattam, folytathattam az utam. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy vendégül láttak egy 360 éves szállodában, amely a mai napig az eredetivel megegyező, húúú, hihetetlen.

Innentől minden szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva…

Az nem is én lennék, pedig tényleg kiegyeztem volna ezzel a fejleménnyel! Hatalmas viharok jöttek, az egy fjordban pedig nem vicc! Simán, percek alatt ott maradsz, ilyenkor maga a kikötés is komoly feladat. Szerencsém volt, de abban is, akik egy part menti kis birtokon fogadtak. Ki más, mint egy magyar hölgy, Zsuzsa! Aki borszakértő! Sokáig egy milliomosnak dolgozott, de már négy éve a maga ura.

Bor a fjordok ölelésében?

Bizony! És azt mondja, egyre sikeresebb! A férje sem senki, lévén az északi gin-gyártás legnagyobb embere! Ki hinné azt, hogy a baj közepette ilyen személyiségekkel futok össze?

Zsuzsa követi a magyar történéseket?

Több norvég barátjuk volt hivatalos a vacsorára. Egy idő múlva megkérdezték, hogyan bírom? Visszakérdeztem, mit? Hát azt, hogy nálunk diktatúra van, szörnyű állapotok uralkodnak, Orbán meg egy diktátor… Jómagam persze elmondtam, hogy köszi szépen, jól vagyunk, itt mindenki azt csinál, amit akar, és titeket hogyan butítottak le így? Néztek rám, semmit nem értettek! Amikor kielemeztem, hogy negyven év kommunista megszállás után nálunk még élnek azok a természetes emberi válaszreakciók, amelyek a fejlett Nyugaton már nem, nos, ott néztek igazán, hahaha. Hihetetlen agymosás van náluk, a való világhoz nem sok közük van. Komolyan mondom, ilyen szempontból megsajnáltam őket.

Azért egy fjordban evezni mégsem olyan, mintha otthon, a kandalló előtt ücsörögnél a hintalovon…

Persze, legyünk őszinték, piszok kemény buli! Mégis csak tengervízben vagy, alattad feneketlen mélység, feletted percről percre változó, kiszámíthatatlan időjárás. Ha elkezd hullámozni, akkor kell a legény a gáton! Amikor esni kezd, az olyan, mintha dézsából öntenék! Fókákat, delfineket és bálnákat is láttam, de gondot nem okoztak. Tényleg különleges az egész, de nekem azért is tetszik ennyire!

Milyen az élet a fjordok mentén?

Gyakorlatilag semmilyen. Ott állnak ezek a parányi települések, gyakorlatilag még falvak sem, hiszen ott van az a nyolc-tíz-tizenöt házikó, de élet semmi. Persze, ahogy megtudtam, tulaja mindnek van, ám egy évben egyszer-kétszer lejönnek oda, eltöltenek pár napot a viskókban, és ennyi. Életvitelszerűen már szinte senki nem él ott. Nagyon különös ez a világ a mi közép-európai fejünknek.

Gondolom, a hazaérkezés sem történt egyszerűen.

Persze! Le kellett adnom a SUP-ot, utána több fjordon átkompozni, mert ott annyi komp működik, mint nálunk autósztráda, bár minden mást is igénybe vettem. Például utaztam kocsival egy 20 kilométer hosszú alagútban is, amelyet három évig építettek. De megépítettek! Egyébként Norvégiában van a világon s legtöbb alagút, közelről nézve tényleg elképesztő.

Summázat?

Másként terveztem, de végül is minden fjordban jártam, tehát a terv teljesítve.

Ez azért tőled túl hivatalos…

Nagy kaland volt. Irgalmatlan kemény. Fizikailag nem volt gond, de az emberi oldala… Olyannyira változatos volt, hogy éppen ezért ismerkedtem meg kivételes emberekkel. Lehet, ha minden sínen gördül, szegényebb lennék. Erre aztán simán mondhatom, hogy felejthetetlen.

Hogyan tovább?

Tudod, hogy van ez. Először csak jelez, aztán már dörömböl. És a végén a hangya megakad…

Akkor lehet bármi.

Ez már csak ilyen. A hülyeség nem áll meg.

Szilágyi Norbert

Legújabb cikkek

Programok