Igazi versenyhangulat uralkodott a II. Kossuth Zsuzsanna Nemzeti Egészségügyi Szakképzési Verseny országos döntőjén. Három kategóriában 148 diák versenyzett, köztük a Szent Györgyi Albert Technikum 12.a osztályos tanulója Dudok Nikolett, aki “Belgyógyászat és ápolástana ismeretkör” kategóriában lett országelső.
Dudok Nikolett már kiskorában kórházi sorozatokat nézett, amik egyre jobban ösztönözték álmai megvalósításában, miszerint legfőbb feladata segíteni embertársain.
„A szakmai tanárom, Kalóz Erika számos elméleti és gyakorlati felkészítő órát tartott nekem, sok motivációt nyújtott a szakma szeretete és a tenni akarás érdekében. A verseny jó lehetőség volt, hogy megmutassam: egy ilyen kis vármegyéből is, mint Nógrád nagy sikereket lehet elérni. Persze sokat segített a már meglévő tudásom is, amit belgyógyászat, ápolástan, orvosi latin és egyéb szakmai órákon sajátítottam el. A versenyfeladat – infúziós terápia vénás kanül behelyezésével, gondozásával és dokumentálásával – kellően bonyolult volt, de számomra testhezálló feladatnak bizonyult. Különböző felszerelések segítették a tapasztalatbővítést. Ilyen volt az ambu baba, ami kiértékeli az újraélesztést, de a különböző csecsemő és újszülött babákat is ki lehetett próbálni. Jó érzés, hogy a vármegyei első helyezést az országos első helyre tudtam váltani. Jövőre ugyanilyen lelkesedéssel és felkészüléssel fogok indulni egy újabb kategóriában.”
Az érettségi után a Széchényi István Egyetem ápoló szakán szeretnél továbbtanulni.
„Legfőbb célom, hogy a jövőben diplomás ápoló lehessek és utána szakosodjak egy osztályra. Most még a sürgősségi felé húz a szívem, de akár az ápolási osztályon, vagy az aktív tüdő osztályon is szívesen dolgoznék.”
Tanácsok a pályaválasztás előtt álló fiataloknak.
„Azt tudom javasolni nekik, hogy jól gondolják meg milyen szakmát választanak. Az egészségügyet nem lehet félvállról venni és csak félig csinálni. Ez egy olyan hivatás, ahol nagyon fontos a biztos tudás és az elhivatottság. Ezekért cserébe viszont rengeteg kedvességet fognak kapni mind a betegektől, mind az ápoló vagy nővér társaiktól. A tanulásba fektetett órák napok, hónapok, akár évek akkor fognak igazán megtérülni, mikor egy hosszú munkanap után mennek haza és egy felgyógyult betegük mosolyogva rájuk köszön az utcán, hiszen nincs is jobb annál, mikor civil körülmények között találkozunk betegeinkkel, akik már boldog, egészséges életet élnek, és tudod ehhez te is hozzá tettél. Ekkor fog igazán megtérülni az a rengeteg belefektetett erő, munka és akarat. Egy nővér számára ez a csúcspont, amit elérhet az életében és én is erre törekszem!”
Zábrádi Dorottya
