Újabb siker: Gere József, a Balassagyarmati Modellező Egyesület titkára a HMS Campanula nevű második világháborús korvett modelljével aranyéremben részesült.
Csepel Önkormányzata, a Nemzetközi Hajómodellsport Szövetség, a NAVIGA nemzeti szövetségének élethű modellek (NS) szekciója, a Magyar Modellező Szövetség, a TIT Hajózástörténeti-, Modellező és Hagyományőrző Egyesület, a Gyomaendrődi Székely Mihály Modellező és Sportklub, valamint a Bolyai Makett Klub Egyesület összefogásával rendezték meg a Királyerdei Művelődési Házban a III. Bicskei János nemzetközi „C” kategóriás – más néven asztali és vitrin hajómodell – versenyt.
A viadalba kilenc kategóriában 65 modellt neveztek be, és további 117 hajót hoztak kiállítási szándékkal. A verseny főrendezőjét Dr Kornis Jánost, – aki a NAVIGA élethű modellek szekcióvezetői tisztséget is betölti – öt fős nemzetközi bírói testület segítette. A versenybe Gere József, a Balassagyarmati Modellező Egyesület titkára a HMS Campanula nevű második világháborús korvett modelljével nevezett. A bírálók a hajót aranyéremmel jutalmazták.
Mit kell tudni a modell eredetijéről, vagy ahogy a modellezők nevezik, a fő kivitelről?
A második világháború kitörésekor világossá vált, hogy az Egyesült Államokból érkező hajókonvojokra nagy veszélyt jelentenek a német tengeralattjárók, de ezek védelmére nem áll rendelkezésre kelő számú kísérő hajó. A cél egy gyorsan gyártható, egyszerű elemekből felépülő könnyen kezelhető kis méretű hadihajó szolgálatba állítása volt. A halászhajók fejlesztésével és gyártásával foglalkozó Smith’s Dock Company ajánlata összecsengett az Admiralitás elvárásaival.
A cég a 700 tonna vízkiszorítású bálnavadász hajójának kissé megnövelt változatát ajánlotta a célra. A 900 tonna vízkiszorítású, 62,5 m hosszú, 10,1 m széles, 3,51 m merülésű hajó egyszerű felépítésű, de jó tengerállékonyságú volt. Berendezései a kereskedelmi hajózásban alkalmazott elemekből álltak. A kettős működésű háromszoros expanziójú gőzgép működéséhez a gőzt két vízcsöves kazán szolgáltatta. Az egyszerű felépítés miatt nagy számban gyártották a brit és kanadai csak kereskedelmi hajóépítési gyakorlattal rendelkező hajógyárak.
A könnyű üzemeltetés miatt a hajószemélyzetek zöme a Királyi Haditengerészet tartalékosai és önkéntesei közül kerültek ki. A hajók fegyverzete elsősorban a tengeralattjárók leküzdését, és elzavarását célozta, de saját légvédelemmel is rendelkezett. A 30 km/h sebessége a karaván kíséréshez bőven elég volt, de ha a tengeralattjárók távoltartásával voltak elfoglalva, már nem érték utol a kereskedelmi hajókat. A hajóknak kivétel nélkül virágneveket adtak, ezért Flower – virág – osztályú korvetteknek nevezik a hajóosztályt, amelyekből két sorozatban összesen 294 épült. A háború alatt a Kanadai Királyi Haditengerészet, és az Egyesült Államok Haditengerészete is nagy számban alkalmazta, utóbbi helyen a parti őrségnél is.
A Campanula – Harangvirág – nevű hajót 1940-ben K 18 taktika számmal bocsájtották vízre. A küldetései során sokszor az északi vizeken, a jéghatár közelében hajózott, ezért ide illő álcázó festést kapott. Mivel a hajóosztályban nem volt fejlesztési potenciál, és már a háború alatt megjelentek a konvojkísérést szolgáló nagyobb és korszerűbb korvett osztályok, 1947-ben kivonták a hadrendből, és selejtezték. A szerencsésebb társai hadisegélyként baráti államok haditengerészeteihez kerültek, de az 1950-es évek végére ezeket is mindenhol lebontották.
A Flower osztály a második világháború alatt az Atlanti-óceán északi részén közlekedő szövetséges konvoj kísérőhajók felét alkották.
Fényképek: T. Hámori Ferenc
Imperial War Museums
