Egy éven belül megjárta az eső áztatta norvég fjordokat és a tigris uralta maláj dzsungelt, most pedig a bajai halászlé a legújabb kedvence – Balassagyarmat közismert extrém sportolója szokásához híven ismét nagyot alakított, Kovács Lacival boncolgattuk a 165 kilométeres vízi rekordot.
Meglepően mély csend honolt körülötted a magunk mögött hagyott nyáron!
És milyen jól esett!
Téged ismerve csak ideig-óráig.
Tényleg nagyon jól elvagyok már közel fél éve Siófokon a kedvesemmel, és persze cseppet sem unatkozom. Elkezdtem SUP-okat javítani, hetente három-négy sérült deszkát is helyrepofozok, ám a nyílászárók beépítésével sem hagytam fel, heti két-három nap keményen nyomom az ipart. Azt már mondanom se kell, folyamatosan edzek, karbantartom magam.
Az is teljesen logikus, hogy a Balaton mellett megkívántad a bajai halászlét.
Mit tegyek, ha erre támadt gusztusom?
Honnan az ellenállhatatlan vágy?
Teljesen véletlen.
A Budapest-Baja hosszú távú evezős teljesítménytúra 1989 óta kerül megrendezésre. A budapesti lágymányosi öböltől a Bajai Spartacus csónakházáig összesen 165 kilométert egy nap alatt kell teljesítenie a versenyzőknek, ezzel ez a világ leghosszabb egynapos vízi versenye. Evezősök kezdték, de mára kajakosok, kenusok, sárkányhajósok is gazdagítják a színvonalas mezőnyt.
A te esetedben ez nem is kérdés!
Bizony ám, hahaha! Szóval tök véletlenül belefutottam a neten, hogy idén augusztusban is megrendezik a Budapest-Baja Regattát, persze a rendezvényről már régóta tudtam, ám most jött az ötlet is, meg kéne csinálni.
Magától értetődő!
Ez ugyan az evezősök erőpróbája, de hát végső soron magam is azt művelem, hiszen évek óta a SUP a fő sportágam, innen indult el a bogár a fejemben. Mivel régóta ismerem a verseny főszervezőjét, felhívtam, hogy szívesen elindulnék. Alaposan meglepődött az illető, lévén SUP-osok még nem is indultak, most próbálkoznak hármas SUP-váltóval, de hogy egy ember egyedül végignyomja az egészet, hát, az meg sem fordult a fejükben.
Mert nem jutottál az eszükbe!
Csak az lehet a magyarázat, hahaha! Pár nap gondolkodási időt kért, de aztán rábólintottak a szervezők a rajtomra.
Azért 165 kilométer pirkadattól sötétedésig, mégsem egy laza lapátolgatás.
Aligha kell mondanom, éppen ez fogott meg benne, hogy kellően őrült ötlet, hahaha! Persze nem a cigány lovát játszottam, ami nem vakmerő, hanem vak, ezúttal is a kihívás érdekelt, mint mindig. Idén lenyomtam egy maratont SUP-on, éppen három éve pedig 10 óra alatt mentem 100 kilométert a Dunán.
És te nem vagy 100-as, főként, ha lehetsz 165-ös is!
Mindig is tudtam, hogy nem vagyok százas, hahaha! A dunai százasomtól kezdtem viszonyítani és számolgatni, akkor éreztem, ezt meg tudom csinálni. Nem lesz könnyű, de mit adnak ingyen?
Milyen volt az első kilométer?
A Duna alacsony vízállása miatt lassú volt a sodrás, de az ilyesmivel nem foglalkozom sohasem, hiszen a körülményekre nincs ráhatásom, azokkal együtt kell élnem. Jó erőben voltam, a magam tempójában haladtam, semmi különös esemény nem történt, ha csak az nem, hogy az első igazolópontra nem érkezett meg az összekészített kalória csomagom, de vizet és banánt kaptam, gond nélkül nyomtam tovább. Szerencsére a második 60. kilométeres állomáson már ott voltak az energiaszeleteim, az otthon gondosan elkészített vajas kiflim.
Vajas kifli?
Hogy valami igazi íz is legyen a számban.
Mennyire viselt meg a 36 fokos kánikula?
Köztudottam jól viselem a hőséget, ennél több gondot okozott a néha megerősödő szél, kellett igyekeznem, hogy állva maradjak. Főként akkor, mikor a sok idióta villogott a Dunán.
Nocsak.
A folyón ugyanúgy rengeteg barom közlekedik, mint a közutakon. Rengeteg újgazdag hülyegyerek vagy élemedett korú kétes alak villog jetskivel, motorcsónakkal, esetleg jachttal, le se szarják a versenyzőket, inkább nem is folytatom, mert még most is méregbe gurulok.
Mi okozta ezen túl a legnagyobb nehézséget?
Folyamatosan figyelned kell, de azért úgy féltávnál már beüt a tompaság, mégis csak elég monoton tevékenység, hogy állsz egy deszkán és evezel.
Hogyan tudod ezt legyőzni?
Koncentrálni kell a feladatra, bár, az is igaz, van tapasztalatom az ilyen szituk kezelésében.
Egyszer sem álltál meg, nem estél vízbe?
Folyamatosan, pihenő nélkül haladtam és milyen az élet, a cél előtt pár száz méterrel egy szélbefúvásnál borultam, de gyorsan visszamásztam a deszkára.
A fáradtság mikor jelentkezik?
Szerencsére a lábaim nagyon jól bírják a strapát, a lapocka körüli izmok szoktak jelezni, de csak később, igaz, akkor napokon keresztül.
Ne fukarkodjunk a jelzőkkel, végül is történelmet írtál, hiszen te vagy az első SUP-os, aki teljesítette a versenyt!
Ez a tény.
Tedd a szívedre a kezed, biztos voltál benne, hogy sikerül?
Tudtam, ha nem jön közbe semmi váratlan és súlyos dolog, megcsinálom.
Napkeltétől napnyugtáig.
Nagyon precízen teljesítettem, ugyanis hajnalban indultam és sötétedésre, 9 órára értem célt, ugye milyen pontos és megbízható ember vagyok, hahaha!
A szervezők is meglepődhettek…
Elismerték, hogy ők nem voltak annyira biztosak a sikeremben, hahaha! Mindenesetre nagyon jól esett, hogy engem is felszólítottak a színpadra, a pár száz fős közönség vastapsa, a sok kézszorítás, hátba veregetés nagy meglepetésként ért.
Ezzel a teljesítményeddel példát mutattál sok SUP-osnak.
A szervezők szerint is új fejezetet nyithattam a viadal 35 éves történetében, biztosan lesznek jelentkezők jövőre.
Köztük te is?
Még messze van, de ha megtettem, miért kéne még egyszer, az már kicsit uncsi, nem, hahaha!
Ízlett a bajai halászlé?
Az egyik kedvencem lett!
Mifélét kóstolsz meg legközelebb?
Körvonalazódik egy thaiföldi út.
Konkrétan?
Jövő év legelején mennénk ki a kedvesemmel, két hónapos kinn tartózkodást tervezünk. Az első hónapban egy nemzetközi SUP-tábort vezetnénk, aztán a maradék hetekben nyomnék egy túrát. Van sziget arra bőven, arról már nem beszélve, Vietnám és Laosz is könnyen elérhető, ezek a lehetőségek pedig már erősen megmozgatják a fantáziámat.
Szilágyi Norbert
fotó: facebook
