A világunk mindig minden áron több, nagyobb és gazdagabb akar lenni. Egyszemélyes káefték lettünk, akik profitorientáltak, pedig szerintem jónak kéne lennünk úgy, ahogy vagyunk. Ne akarjuk felvenni a világ által diktált tempót, csak csináljuk szívvel-lélekkel, amiben hiszünk, amit szeretünk – többek között ezekről beszélt Bernáth Kornél balassagyarmati zenész az Önkormányzat tehetséges muzsikusok számára alapított új elismerése, a Szandai Mátyás Díj átvétele után.
Átálltál a másik oldalra?
Olyan értelemben igen, hogy élőzenei koncerteket hangosítok a népszerű Budapesti Szimpla Kertben. Izgalmas számomra a másik oldalon is lenni, sokat tanulok arról, hogy mitől ütős egy produkció. Ebből fakadóan sokat foglalkozom produceri tevékenységgel, hangszerelek, szintetizátorokat tekergetek, egységében vizsgálom a zenét a lábdob hangjának karakterétől a szöveg érzelmi világáig.
Kornél Balassagyarmaton született 1994-ben, középiskolai tanárai szerettették meg vele a művészeteket, elsőként a versmondás szerelmese volt. 17 éves korában kezdett autodidaktaként gitározni. Első Balassagyarmaton alakult együttese a The Eunice, amelynek videóklipjei több tízezres megtekintéssel bírnak a világhálón. 2017-től 2021-ig a Kőbányai Zenei Stúdió basszusgitár tanszakán szerzett zenei végzettséget, olyan kiválóságoktól tanult, mint Póka Egon, Ullmann Ottó, Megyaszay István, Csejtei Tamás, Gyémánt Bálint, Maróthy Zoltán. 2018-ban megalakult a mai napig aktív zenekara, a Third Planet, ahol énekes, dalszerző és szövegíró. A zenekarral számos sikert értek el, 2020-ban jelent meg első nagylemezük „T-O” címmel. A XXII. Légrádi Antal Rockzenei Országos Tehetségkutatón első helyezettek lettek, Kornél megkapta a kiemelt zenei tehetségeknek ítélhető Újfalusi Gábor Díjat. 2021-ben a Hajós András vezette Dalfutár televíziós műsor negyedik évadában szövegíróként dolgozott több vezető hazai muzsikussal. 2022-ben A Dal könnyűzenei verseny döntőjébe jutott együttese a Táncol a világ című szerzeménnyel, a szakmai és a közönség szavazatai alapján második helyen végeztek.
A Third Planet bemutatkozó albuma két évvel a megalakulás után kijött, ám az új anyag azóta, immáron négy éve várat magára.
Örömmel mondhatom, az anyag úton van! Még születnek újabb nóták, nemsokára kialakul, pontosan mely számok kerülnek fel az albumra, amely jövő év elején megjelenik. Egy része olyan dalokból áll, amelyeknek a váza régóta megvan, ezeket turbózzuk fel olyan elemekkel, melyek jelenleg izgalmasak számunkra. Sok magyar nyelvű dal várható, egyre jobban szeretek magyarul írni.
Hogyan szól a 2024-es Third Planet?
Ez a zenekar sohasem haladt egy zsáner felé, mindig kísérletezni a legizgalmasabb. Rákaptunk az elektronikusabb vonalra, nagyon izgalmas, hogy mi fog ebből kisülni. Ezt élesen példázza a legújabb Odaát című dalunk, ajánlom mindenkinek.
Időközben változott a felállás, kik mozdulnak most?
Nagyon jó a gárda: Jakus Dániel, Szigeti Máté, Lévai Marci, Nagy Ágnes, Máté Sándor. Sikerült nagyon jó emberekkel körbevenni magam. Danival volt a legelső saját zenekarom, a kötelék nagyon szoros. Marci zseniális dalszerző és producer, sokat tanulok tőle, színt visz a zenébe, be is emelünk majd pár szerzeményt a szólódalaiból a műsorba. Sanyival együtt jártuk ki Kőbányát, itt a helye mellettünk, jó dobos és nagy zsivány, imádjuk őt mindannyian. Ági eddig a vokalista szerepében volt, de készülnek olyan dalok, amiben az övé lesz a fő szerep, és valószínűleg billentyűsökkel is hozzá ad majd a zenénkhez, szeretnénk belőle is minél többet megmutatni. Máté meg Máté, a kezdetek óta elválaszthatatlan alkotótársak vagyunk.
Hol tart a Third Planet?
Igyekszünk minél több időt együtt tölteni, és tematizálni a próbákat. Külön időt szentelünk a dalírásra, és az élő műsor gyakorlására, annak kreatív oldalára.
Hat embert egy térbe terelni sokszor nem könnyű a mindennapi sodrásban, ezért szoktunk néha szekciókban próbálni, különböző variációkban. Ebből is sülnek ki izgalmas dolgok. Év elején meghoztunk egy döntést, hogy idén a koncertek helyett az alkotói munkára koncentrálunk. Legközelebb a legendás Grand Mexican Warlock előtt lépünk fel az Akvárium Klubban, december 14-én.
Idén vagy 30 éves, azért ez már „mégis csak a felnőttkor”, tapasztalod?
Abszolút! Nagyon sok minden mérlegelni valóm lett az idő haladtával. Mit és miért csinálok? Mi az értelme? Hogyan és mennyire érdemes a dolgokat komolyan venni? Mi a siker valójában? Jó helyen vagyok?
És a válaszok?
Alakulnak.
Mi foglalkoztat leginkább?
A gimiben határoztam el, hogy zenével akarok foglalkozni, Kőbányán megtanítottak komolyan venni a hivatásomat, és rengeteg élményt szereztem utam során. Jelenleg az érdekel leginkább, hogy megtaláljam az egyensúlyt abban, hogy mennyire érdemes akarni, mit is jelent a „keményen dolgozni a céljaimért” dolog. Nem hagyhatom, hogy a feszített tempó elvegye a mindennapjaim örömét, próbálom a zenét, vagy bármit mást az életemben a tevékenység öröme miatt csinálni, nem pedig valami remélt siker eléréséért. A világunk mindig minden áron több, nagyobb és gazdagabb akar lenni. Egyszemélyes káefték lettünk, akik profitorientáltak, pedig szerintem jónak kéne lennünk úgy, ahogy vagyunk. Ne akarjuk felvenni a világ által diktált tempót, csak csináljuk szívvel-lélekkel, amiben hiszünk, amit szeretünk. Maga a siker csupán melléktermék lehet, hiteles cél nem.
Közhely, ám igaz: nehéz időket élünk.
Sokat vívódom az előbb említett dolgokon, nem egyszerű időszakot élek meg, sokat dolgozom, hogy ezeket a dolgokat jó helyre tegyem és jobban érezzem magam. Hiszek abban, hogy a zeném és a zenekarom koncertjei értékesek lehetnek az emberek számára és számomra egyaránt, ez motivál arra, hogy megkeressem a számomra legjárhatóbb utat, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Sokat segít a néhai kedvetlenségemen az, ha tudatosan eltávolodom a rohanó hírfolyamoktól, a közösségi médiától. Fontos néha unatkozni, abból indul a tettvágy.
Elégedett vagy azzal, ahol tartasz?
Elégedetlen vagyok az elégedetlenséggel, ami néha megjelenik bennem, de amikor ezt felismerem, elégedett leszek, hahaha!
Hogyan látod, több lehetőség áll a feltörekvő bandák előtt, mint 10-20 évvel ezelőtt?
Nem érzem így. Legalábbis máshogyan lett rossz a helyzet. Óriási a digitális zaj, nagyon sok a megjelenés, a zenehallgatási szokások is mások. Nem hallgatunk már albumokat. A nagyobb szabású rendezvényeken kívül az emberek nem nagyon járnak koncertre. Az már nem elég, hogy zenét készítek, digitális tartalomgyártónak is kell lennem, meg reklámszakembernek. Óriási lett az emberek ingerküszöbe, ezt magamon is észreveszem, mikor videójátékozás közben még podcastot is kell hallgatnom, hogy lekössem magam, akkor már baj van… Ráadásul a főbb tévék és rádiók sem mernek kockázatot vállalni, nincs bennük igény, hogy formálják a közízlést, számukra csak a profit számít. Azok alapján, amikkel ma szórakoztatnak minket a csatornák, egyáltalán nem csodálkozom, hogy nincs igény és kíváncsiság a minőségi kultúrára, a szokványostól eltérőre. Borzasztó káros ez társadalmilag, nagyon haragszom érte.
Mit tudsz tenni ellene?
Elsősorban próbálok nem beállni a sorba, igyekszem olyan zenét csinálni, amiben hiszek, ami szerintem értéket képvisel, és a szerény lehetőségeimmel támogatom a számomra hiteles produkciókat. Sokat tudunk segíteni egy like-kal, követéssel, megosztással vagy koncertlátogatással azoknak a produkcióknak, akik a silány közízlés és a profitorientált médiaberendezkedés miatt ütköznek nehézségbe. És gyakran felemelem a hangom az igénytelenség ellen, mint például most.
A frissen alapított önkormányzati elismerés, a Szandai Mátyás Díj átvételekor mi jutott eszedbe?
Motivál arra, hogy érdemes csinálnom azt, amit csinálok. Hálás vagyok!
Hogyan emlékszel Matyira?
Matyi öccse az egyik legjobb barátom, így két meghatározó élmény is köt hozzá. Sokat lógtunk Matyi pesti lakásában. A nappaliban volt egy óriási rack, ami arra szolgált, hogy repülőn biztonságosan szállíthassa a bőgőjét. Lehet, hogy nem örült volna neki, ha tudja, de én felnyitottam, rengeteg húr és ilyesmi mellett volt benne több száz nyakba akasztós színpadi artist pass a világ minden tájáról. Szinte érezni lehetett annak a sok kalandnak és tapasztalatnak az illatát, amit Matyi átélt. Ez akkor nagyon motiváló volt számomra! A másik élményem, hogy Matyi egy koncertje után megmutatta a kottáját, amiből játszott. Akkor láttam először „lókottát”. Aki nem ismeri, annak elmondom, hogy a lókottán legtöbbször csak akkordok vannak feltüntetve hangjegyek helyett. Betűk és számok. Ebből a zenész tudja a darab akkordmenetét, a hangnemet, de az, hogy az adott akkordok alatt milyen a pontos kíséret, a zenész teljes szabadsága. Ez elég nagy tudást igényel. Volt benne valami misztikus számomra, mert akkor még nem ismertem az írott zenét. Hanyag kinézete volt a jegyzetnek, mégis hihetetlenül gyönyörűen és precízen játszott belőle Matyi.
Az idei hónapok legfőbb tervei?
Befejezni az albumot, és minél több időt tölteni a zenekartársaimmal.
Távlati célok?
Még több és több dalt írni a csapattal, és megtanulni nem túlságosan komolyan venni az életet!
Szilágyi Norbert
