A hazai politika és a közállapotok szintjére elmondható, hogy valakik lelökték a „lécet” és nem visszarakni igyekeznek, hanem épp elásni. Ez eredményezi azt, hogy béklyóban van a nemzetünk, hogy nem találjuk az utunk, hogy nem tudunk úgy teljesíteni, ahogy az a magyar nemzethez illő és méltó lenne.
Mondhatni, hogy a saját vezetői voltak azok az országnak, akik nem a legjobbat, hanem a legrosszabbat hozták ki a nemzetünkből. Sokan látják ezt és sokan nem akarják látni, mert könnyebb egy hamis, torz képet kergetni, mindig a kisebbnek vélt rosszat választani, mint tenni annak érdekében, hogy tényleg érdemben változzon valami.
Én inkább az utóbbiak táborát erősítettem mindig is, hiszen a tenni akarásom révén választottak meg huszonhét évesen önkormányzati képviselőnek, majd egy évvel később polgármesternek, ahol a nekem bizalmat adó közösséget igyekeztem szolgálni legjobb tudásom szerint, s aki átutazik Cserháthalápon, az láthatja, hogy a közel egy évtizedes munkám nem volt hiába való, hogy a település egy élhető, biztonságos, fejlődő pályára állt.
Én viszont úgy éreztem, hogy nem állhatok itt meg, nem elégedhetek meg ezzel, így elindultam a politika irányába, s éppen tíz esztendeje először megyei, majd országos szinten is bekapcsolódtam egy akkor még szebb jövőre érdemes párt munkásságába. Az alap értékrendünk, a nemzeti, konzervatív gondolkodásunk, az „Isten, haza, család” jelszavaink megtartása érdekében viszont 2018-ban az általunk helyesnek vélt útról letérő Jobbikból kilépve páran megalakítottuk a régi értékek mentén azt az új pártot – a Mi Hazánk Mozgalmat -, mely arra hivatott, hogy a szellemi elődjeink által soha el nem ért küldetésüket, a szebb jövőt beteljesítsük.
Akkor még magunk sem gondoltuk, hogy mára a harmadik legerősebb pártja leszünk hazánknak, s a mostani tavaszi választások alkalmával remélhetőleg a „mérleg nyelve” szerepet is sikerül megszereznünk. Mi nem más pártok, csak a hazánk, s szeretett honfitársaink szempontjait tartjuk csak és kizárólag a szemünk előtt, s a Pest vármegyei közgyűlésben ezt már a gyakorlatban is bizonyítjuk, hogy hogyan kell ügyek mentén, konstruktívan, fék, vagy épp motorként működnünk.
Számunkra nem kérdés, hogy nem a külföldi nagytőke érdeke, nem a külföldről kapott ukáz számít, csak a saját boldogulásunk, a saját biztonságunk, a saját gyarapodásunk. Egyszer és mindenkorra elég volt abból a fajta kizsákmányoló politikából, mely évtizedek óta a mindennapok része, melynek alappillérei a hatalmi gőg, a mérhetetlen korrupció, a szervilis megfelelési kényszer mások felé, valamint a legsúlyosabb mind közül, a folyamatos következmények nélküliség.
Nem kérte senki senkin számon, hogy miért nem történt meg a várva várt rendszerváltás, hogy miért csak módszert váltottak, hogy miért nem az teljesült az EU-s taggá válásunk után, ami ígérve lett, hogy miért nem történt elszámoltatás 2010 után, vagy miért nem valósult meg az a „két hetes rend”, amit annyira ígértek. Most pedig miért gondolják sokan, hogy azok tudnak majd valódi rendszerváltást hozni, akik ennek a rendszernek a részei, a kitartottjai, a haszon lesői és élvezői voltak szinte egész eddigi életükben. Természetesen mi a mára általánossá váló sárdobálásban nem szerettünk volna és nem is fogunk részt venni, de a véleményünknek hangot adunk, s reméljük, hogy minél többen lesznek azok, akik átlátják az összefüggéseket, akik felismerik azt, hogy nem a tizenkilenc és az egy híján húsz között való váltogatás hozhatja el hazánk felemelkedését, hanem egy hiteles, következetes harmadik út, melyet jelen esetben mi képviselünk.
Nem a hazug, politikai megrendeléseknek eleget tevő közvéleménykutatóknak kell hinni, hanem a saját megtapasztalásainknak, annak, hogy például szeretett szülővárosomban, Balassagyarmaton se higgye azt senki, hogy mi valóban egy 5%-os párt vagyunk – amit próbálnak sugallani rólunk -, hiszen már évekkel korábban is közel 20 % körüli eredményt értünk el itt, melyet ezúton is hálásan köszönök.
Mi ahogy eddig, úgy most sem kezdünk kampányígérgetésekbe, csupán fáradhatatlanul dolgozunk a szebb jövőért, nemzetünkért, szeretett szülőhazánkért, s ezzel semmi különöset nem teszünk, csupán: Hazánkat szolgáljuk!
