Remélem, lesz még lehetőségem könyvet megjelentetni, filmet forgatni, de ha netán mégsem, különösebben elégedetlen akkor sem lehetek – állítja Matúz Gábor balassagyarmati újságíró, akinek tartalmas alkotói életéről igényes könyv jelent meg a napokban (Matúz Gábor – portré-monográfia egy kultúrmunkásról, Kairosz Kiadó) a szintén gyarmati Varga Mária tollából.
Matúz Gábor 1963-ban született Balassagyarmaton. 1986-89 között a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt, kommunikáció szakos diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte. Szülővárosától sosem szakadt el. Itt kezdte irodalmi és újságírói karrierjét, középiskolásként tagja lett a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, egészen fiatalon írásai, novellái jelentek meg a Társaság antológiáiban, helyi és megyei kiadványokban. Alapító tagja volt a rendszerváltás idején meghatározó tevékenységet folytató Ipoly Hírügynökségnek. Az 1980-as évek közepétől rendszeresen publikál. Főállású munkatársa volt többek között a Képes7, a Pesti Hírlap és a Magyar Demokrata című lapoknak, közben írásai megjelentek az Élet és Irodalomban, a Magyar Nemzetben, a Nők Lapjában. Televíziós pályafutását az MTV délelőtti műsorainál és az Ablak című közéleti szolgáltató magazin műsoraiban kezdte, majd a Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetőjeként találkozhattunk nevével A Hét, az Éjjeli menedék, a Gyorssegély című műsorokban. 2003-ban az akkor alakult Közszolgálati Műsorkészítők Szakszervezete elnökévé választották. 2001-ben Isten titkosszolgái címmel készített dokumentumfilm-sorozatot, majd egy évvel később forgatta Tűzhalál, 1969 című alkotását. 2006-ban készült Igazságot Magyarországnak! című dokumentumfilmje, 2008-ban pedig Hóhér, vigyázz! címmel rendezett dokumentumfilmet. 2009-ben megszületett A legbátrabb város dokumentum-játékfilm (rendező, forgatókönyvíró, producer), 2011-ben létrehozta a Civitas Fortissima Múzeumot (Ady Endre utca). 2016-ban bemutatták a Nincs kegyelem című, az ’56-os salgótarjáni sortűz tragikus történéseiről készült filmjét. 2012 óta a Magyarság Háza kommunikációs szakértőjeként dolgozik.
Nem hétköznapi a kötet létrejötte, ugyanis barátaid, ismerőseid titokban tartották, hogy könyv készül rólad, a kiadó sem verte nagydobra, hogy munkához látott a szerző.
Az eredeti elképzelés szerint kimaradtam volna a könyv elkészültének folyamatából. Mint utóbb megtudtam, az volt a terv, hogy meglepetésként vehetem majd kézbe a kész kötetet, szinte ugyanakkor, amikor a könyvesbolti vásárlók. Varga Mária azonban néhány hónap múltán, miután jól beleásta magát a témába, úgy ítélte meg, jól kiegészítené egy életrajzi jellegű rész az írásaimat, filmjeimet, televíziós szerepléseimet bemutató, boncolgató kritikákat, elemzéseket. Így aztán beavatott a „titokba”. Hosszan interjúztunk, hónapokon át beszélgettünk. Sokat kérdezett, sokat meséltem. A könyv első része ezeknek a beszélgetéseknek a lenyomatát őrzi.
Mi volt az első reakciód?
Arra gondoltam, hogy Mari nagy fába vágta a fejszéjét. Ezt meg is mondtam neki. Nem leptem meg.
Nem érezted „túl korainak”, hogy egy 61 éves, aktív ember életéről könyv jelenik meg, hiszen előtted még annyi lehetőség-alkotás állhat és áll.
Túl korán született volna meg ez a könyv? Nem tudom. Lehet. Az idő majd eldönti. Igaz, írtak már könyvet jóval fiatalabb élő alkotókról is, bár kétségtelenül nem ez a megszokott. A legjellemzőbb az elhunyt írókról, filmesekről, képzőművészekről szóló monográfia.
Tetszik a könyv?
Az eddigi alkotói pályafutásomnak és a felnőtté válásom időszakának egyedi, Varga Mária-féle olvasata. Nem mondhatom, hogy nem ismerek rá a szövegben az életemre. Úgy vélem, sem a kiadónak, sem a szerzőnek nem kell szégyenkeznie. A grafikus, a könyvtervező és a nyomda is szép munkát végzett. Az érvényes választ a könyvről, annak minőségéről, hasznosságáról persze az olvasók fogják megadni.
Varga Mária komoly munkát végzett.
Ez vitán felül álló megállapítás.
Mi lehet a célja a mai elértéktelenedő világunkban a kötetnek?
Elsősorban talán az ismeretterjesztés.
Az LGT örökérvényű slágere jó régen, ’78-ban született, de akár a mottód is lehetne: „Nem adom fel, míg egy darabban látsz, / Nem adom fel, míg életben találsz…”
Érdekes megközelítés. Lehet benne igazság.
A dal további sorai is érvényesek a munkásságodra: „Míg akad egy kerék, / mit tovább vihetnék, / mi tovább forog még…” Mi az a kerék, ami tovább forog? Mivel foglalatoskodsz mostanság?
Madách mondatja a Gondviseléssel: „…ember: küzdj és bízva bízzál!” Remélem, hogy lesz még lehetőségem könyvet megjelentetni, filmet forgatni, de ha netán mégsem, különösebben elégedetlen akkor sem lehetek.
A következő évek legfontosabb tervei?
A két kisebb gyermekemet békében és egészségben felnevelni.
Szilágyi Norbert
Fotó: Csépe Krisztina
