Petrás Mária Kossuth- és Prima Primissima-díjas keramikusművész és Petrás Alina Szervátiusz Jenő-díjas keramikusművész kiállítása nyílik a Szerbtemplom Galériában január 31-én.
A kiállítást megnyitja január 31-én, szombaton 17 órakor Jakus Julianna népművelő, múzeumpedagógus.
Petrás Mária:
„Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, a csángók mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útba igazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni!”
Petrás Alina:
„Kisgyermek korom óta, olyan emberekkel voltam körülvéve, akik szeretettel és alázattal teremtették meg a szép élethez valókat, amelyhez különleges érzékük volt. Dédnagyanyámtól tanultam meg fonni, nagymamámtól tanultam főzni és többször segítettem a szövésnél, nagynénéimtől pedig ellestem a kötést és a varrást. Úgy nőttem fel, hogy édesanyám szinte minden munkájában részt vettem, segítkeztem. Az ő útmutatása, tanítása mozdította elő a saját formanyelvem kialakítását. Édesanyám az én mesterem. Témáinkban, megközelítésünkben azonban különbözünk. Engem a kezdetektől a magyar motívumok, a jelképek világa foglalkoztat. Szeretem az életfa-, a tulipán-, nap motívumot, mint jelképet és érdekel a magyar mondavilág. Hiszem azt, hogy őseink hagyatékát tovább kell vinni, mindennapjainkba beépíteni.”
A tárlat március 19-ig lesz megtekinthető.
